Házavató hétvége

2012. április 28-29. Eljött a várva várt pillanat, amikor is barátainkkal felavattuk a kis turista házunkat.

A turistaházikó :)

A szombati délelőtt takarítással telt. Megtisztítottuk az ablakokat, hogy minél több fény ragyogjon a házba. A sarkok pókhálótól mentesek, a kályha sem kormos már. A munka végére minden csillogott - a mi homlokunk is :) A tervezett kirándulás így elmaradt; rögtön nekiláttunk az ebédfőzésnek. Szerencsére. Mint kiderült a pörköltbevaló már sok-sok éve legelészett szabadtartásban, ezért 5!, ismétlem öt óra kellett neki, mire igazi pince pörkölt-puha lett. Van ilyen szó?

Szó ami szó, nem unatkoztunk ez idő alatt sem. Az erdőben tollas- és kártya partik folytak (azt a háromórás tollasmérkőzést még másnap is éreztem a kezeimben!). Végül leszállt az est-ez vetett véget a játéknak. A tűz és a még mindig fortyogó immáron vacsora köré telepedtünk és beszélgettünk. A pörköltre pedig nemhiába vártunk annyit, mert fenomenális lett. !Köszönet a séfeknek ;) 

Vasárnap reggel az első napsugarak a legtöbbünket alva találtak. Persze megérdemeltük a pihenést a szorgos nap után. Míg a többiek aludtak egy kicsit körbejártam és fényképezgettem. Íme néhány: 

Gyors programtervezés után a ház mellett elhaladó zöld túraútvonalra esett a választásunk. Első megállóhely az országszerte híres Likas-kőnél volt, amely kis emelkedő után már látható is a ház felett. A sziklában az idők során a víz folyosórendszert vájt ki, amit belülről is meg lehet szemlélni. Meg is tettük :) Bár a testesebbeknek a bejutás nehezebb kissé, az alagút teljes hosszában járható-négykézkáb. Zseblámpát érdemes vinni, mert bizony elég közel van a plafon! 

A barlangban

   

Hosszabb séta után jutottunk el a Pápalátó-kőhöz. De akármerről néztük, pápát sehol sem láttunk. Így kellett továbbmenni ;)

Rövid ideig megpihentünk a kilátón (ahonnan Pannonhalmáig is ellátni), aztán visszefelé vettük az irányt. Úton hazafelé medvehagymát találtunk, aminek nagyon megörültünk. 

 A város zaja után elképzelhetetlen csend van az erdőben, amibe a madárdal is beletartozik! Nem lehet és nem is kell kizárni, mert így alkotja meg a 'csend-szimfóniáját'.

A túra végére mindenki éhes lett, ami ellen nincs is jobb orvosság mint a sült kolbász és szalonna :) Egy kis délutáni szieszta a fák hűsében és utolsó simítások a házon - ez volt a délutáni program. Az ágyak megvetve, az edények elmosva várták az első vendégeket az avató után :)

Házavató pedig így még nem sikerült! Remélem minél előbb összejövünk újra :)