Hubertlak - Gyilkos-tó a Bakonyban

Erdélyi túrám egyik meghatározó élménye volt a Gyilkos-tó volt. A víztükörben visszaverődik a környező hegyek képe, a napfény végigszánt a tó felszínén, s akkor veszed észre, hogy itt-ott megszakad a felszín folytonossága. Van valami elgondolkodtató, ahogy az ember egy olyan tóparton áll, ahol az amúgy életet adó víz kétszáz éve tart fogságban egy vízbe fulladt világot.

Amikor az erdélyi testvérénél jártam, nem is sejtettem, hogy hazánkban is van egy kisebb Gyilkos-tó. Igaz, az így becézett Hubertlaki-tó egy mesterségesen felduzzasztott tavacska, itt is a vízzel elárasztott és elpusztult fák csonkjai merednek elő a felszín alól.

A tó többféle útvonalon megközelíthető – eltérő hosszokkal és nehézségi szintekkel. Választhatjuk, hogy az Odvaskő Hotel parkolójától közelítjük meg a Molnár-kút-árok széles erdei ösvényén(), vagy kicsit nagyobb távval Bakonybéltől indítjuk a túrát a parkolóig, egy kb. 3 km-es ráhangoló sétával.

Érdemes ellátogatni a Bakony egyik legismertebb barlangjáig, az Odvaskői-barlangig is, ami szintén az Odvaskő Panzió parkolójától induló Boroszlán tanösvényen elérhető. Kb. 2 km-es körtúrájára a lépcsősoron, a    jelzés mentén induljunk el. Az erőteljesebb emelkedőn felfelé haladva, útközben tájékoztató táblák segítségével ismerkedhetünk meg a Bakony kialakulásával, a növényvilággal és a barlang történetével. A tanösvény 2. és 4. állomása között jobbra térhetünk le a    jelzésre, ezen az útvonalon keresztül ereszkedhetünk le a barlanghoz. A Likas-kőhöz hasonlóan az Odvas-kői barlang is át- és megmászható.  

Néhány útvonal a GPS-iesről:


Bakonybéltől a Hubertlaki-tóig oda-vissza

Parkolótól a Hubertlaki-tóig oda-vissza

Odvaskői-barlang, Hubertlaki-tó nagy kör


Gyerekekkel együtt is ajánlott ;) Jó túrázást!

Levezetésnek pedig egy kis érdekesség az erdélyi Gyilkos-tó legendájáról:

Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, a fekete hajú, szürkészöld szemű Fazekas Eszter. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott össze a daliás legénnyel, aki puszta kézzel megküzdött a medvével, szekeret faragott és ezermesterkedett, de ezek mellett szívhez szólóan furulyázott. Amint találkozott a tekintetük - és mert a szerelem hirtelen jön, és szíven üt, mint a villám - megszerették egymást. A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükrös pogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre azonban nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának.

A lány hűségesen várta kedvesét. Esténként, amikor a nap lebukott a hegyek mögött, korsójával a fenyvesek alatti csobogóhoz ment és ott sóvárgott szíve választottja után. Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől.

Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyörű lányt és elvágtatott vele a Kis-Cohárd sziklái közé, ahol tanyázott. Aranyat, ezüstöt ígért Eszternek, s kacsalábon forgó palotát, csakhogy a lány megszeresse. Eszter azonban mátkáját várta vissza, mikor felkelt a nap, s mikor álomra hajtotta fejét a világ.

Ezt látva a zsivány feldühödött és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter régi társaihoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Az eső zuhogni kezdett, az éjszakát félelmetesen cikázó villámok világították meg. Hajnaltájban végül óriási robajjal hatalmas szikladarabok zuhantak a mélybe, és a földindulás maga alá temetett a lányt, a zsiványt, sőt a hegyoldalban legeltető pásztort is a nyájával együtt.

A felkelő nap sugarai immáron a sziklákkal elzárt völgyet világították meg. A völgyet, ahol előző nap még a Vereskő-patak csobogott, most elzárta a leomlott hegyoldal. A megáradt patakok zavaros vize lassanként elérte a gát tetejét, elárasztották a rétet, a bokrokat s a fákat.

Az így kialakult tó mindmáig megőrizte a fenyőcsonkokat, melyek ágai "úgy emelkednek ki a tó sötétzöld színéből, mint valami panaszos csontvázak, mintha keseregve nyújtanák ki karjaikat az ég felé, mely kegyetlen sorsra kárhoztatta őket.” (Herman Ottó) Ahogy a nap sugarai meg-megcsillannak a csonkokkal tűzdelt víz tükrén, mintha Eszter szürkészöld szemeinek szelíd tekintete vetődne ránk.




Forrás: www.turautak.hu  www.bakonybel.hu

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések